Te is Mosod Kezeidet?

by drmandlerpost

1944 augusztusában, Szombathely mellett öt kilométerre, Simi bácsi (Glück Simon) 40-50 zsidó fiatalemberrel együtt Munkaszolgálatos volt. Minden este pontosan tíz órakor, az amerikai légvédelem repülôgépei elrepültek a város felett. Állitólag fegyvereket vittek Titó partizánjainak.

Egy este, az amerikaiak sztálingyertyákkal megvilágították azt a területet ahova a németek egy kis katonai repülôteret építtettek, majd másfél órán keresztül egy olyannyira borzalmasan pusztító szônyegbombázást hajtottak végre, hogy a környékbeli sáncokban rejtôzködô munkaszolgálatos fiúk közül sokan vidújt, a halál elött elmondandó imát, mondtak.

A bombázás után, amikor Simi bácsi és társai kimerészkedtek a sáncokból, arra lettek figyelmesek, hogy az elôttük fekvô terület szórólapokkal volt betemetve. A különbözô fenyítéseket üvöltözô keretlegények ellenére sikerült felszednie valakinek egyet a sok sok szórólap közül.

Innen tudta meg Simi bácsi, hogy mi történt az otthon maradt zsidókkal.

Innen tudta meg, hogy az egész családját akik közül szinte mind Újpesten maradt deportálták a lengyelországi halálgyárba.

1945 januárjában, amikor hazatért, az udvaron már csak édesapja Talmud kötetének szétmarcangolt darabjait, édesanya parókáját, és nagymamájanak egy jellegzetes babfôzôfazekát találta meg szemétben.

Amerikában letelepedve, évtizedekkel késôbb, Simi bácsi megszerezte a Magyar Honvédelmi Minisztériumtól a Szombathelyen olvasott lesújtó röpcédulának másolatát.

Ezt most itt közlöm, hogy senki se tudja mosni a kezeit. 2016-ban sem!