Plakátmagány: Szeressük, vagy utáljuk Sorost?

by Dr. David Mandler

Most akkor szeressük vagy utáljuk Sorost? Mit mondjunk a gyerekeknek?

Hogyan reagáltak a gyerekek arra, hogy július első felében minden nagyobb reklámfelületen egy idős bácsi mosolygott? Kíváncsiságukból fakadva vajon milyen kérdéseket tett fel szüleinek vagy nagyszüleinek a hároméves Pistike Jászberényben, a négyéves Kata Balatonfüreden, az ötéves Jocó Kiskunfélegyházán, vagy a tizenhárom éves Beni Budapesten? És milyen válaszokat kaphattak a huszonöt éves Marikától Jászberényben, a harmincéves Zsigától Balatonfüreden, a negyvenöt éves Zolitól Kiskunfélegyházán, vagy a nyolcvanéves Irén Mamától Budapesten?

– Tudod, én sem igazán értem ezt, Pisti. (Micsoda? Mami nem ért valamit?) Nem tudom, ki ez a Soros, de sok jót nem nézek ki belőle. Azt mondják, rosszat akar nekünk magyaroknak. Különben nem rakták volna ki mindenhova. (Jó. Akkor nem szeretem.)

– Ez Soros György, egy zsidó! Nézd azt az undorító vigyorgó pofáját. Ilyenek a zsidók, Kati. Migráncsokat akar behozni hozzánk. (Kiket? Mik azok? Mint a poloskák?) Igen, a migráncs az nem olyan, mint mi. Dolgozni sem akar, csak élősködni rajtunk, és kihasználni. Mint a zsidók!

– Soros György a neve. Baromi sok pénze van. Nem tudom, hogy csinálta, de biztos nem tisztességesen. Spekuláns. Eddig se szerettem, de Jocókám, most már hangosan is kimondhatom az utcán. És te is! Ezentúl, ha valaki azt mondja, hogy hát nem is annyira rossz ez a csávó, bebaszhatsz neki. Mindenki megérti majd. A Viktor is utálja.

– Soros György. Magyarországról ment el a háború után innen Budapestről, akkortájt bujkált keresztény papírokkal, vagy nem tudom, hogyan. Valami disznóságot is csinált tizenévesen a nagybátyjával együtt, zsidókat adott fel, vagy mi, de nem tudom már pontosan, mit is. Utána kiment Amerikába. Nagyon gazdag lett pénzügyi befektetőként. Orbán Viktor ezt spekulánsnak nevezi. Nem érdekes, hogy Warren Buffettet nem nevezi annak? Pedig Buffettnek még több pénze van, úgy tudom. Na, mindegy. Szóval azt kérded, szeressük vagy utáljuk Sorost. Nem tudom. Úgy hallottam, hogy egész életében nem adott semmi támogatást zsidóknak, vagy zsidó célokra. Számomra ez nem annyira szimpatikus. Valami meghasadhatott benne a háborúban. Három felesége közül csak a második volt zsidó származású. Az első egy igazi német volt! Úgy tudom, a mostani felesége negyven évvel fiatalabb nála! (Biztos a szépségéért ment hozzá Soroshoz, nagyi.) Úgy bizony. Na, de az az ő dolga. Én azért nem csípem ezt a Sorost, mert Izraelre nem úgy tekint, mint egy csodára, hanem mint egy elnyomó államra. (Kiket nyom el?) Jajj, hát ez egy bonyolult kérdés. Majd máskor megbeszéljük. Röviden, sokak szerint a palesztinokat. Soros az emberi jogok nevében eldobta a saját zsidóságát. Nem értem. Azt hitte, hogy pont ő tud elmenekülni a zsidósága elől? Hiszen elég csak ránézni a punimjára. A plakátokon láthatod te is, Beni. Azért rakták rá… Csak azt felejti el, hogy ha az embereknek jogaik vannak, akkor értelemszerűen kötelességeik is vannak. Az egyik ilyen: a mások jogainak a tiszteletben tartása. Na, de ez is egy más téma. (Akkor miért ne utáljuk, nagyi?) Először is, mert nekünk nem szabad utálnunk senkit. Másodszor, a pénzét a világ jobbá tételére használta fel, még ha én nem is értek mindennel egyet, amit csinált. De az biztos, hogy egy jó egyetemet csinált, sokat költött a művészetre, könyvkiadásra, kultúrára. Mégis most hivatalosan utálni kell, mert a Viktor nem bírja elviselni. (Nagyi. Nem értem az egészet). Tudom, Beni. Bizonyára sokan vagyunk így. Ezt nehéz megérteni. Az emberek bonyolultak, összetett lények. Te is az vagy. Én is az vagyok. Még az a szerencsénk, hogy a miniszterelnökünk csak jó!

A mindent ellepő Soros-plakátokat látván hány magyar gyermek fejében foganhatott meg az a tévhit, hogy a nevető bácsi egy gonosz, rosszindulatú alak, akit nemcsak hogy szabad utálni, hanem egyenesen kell is? És hány kisgyermek vonta le a szüleivel való beszélgetése után azt a mérhetetlenül káros következtetést, hogy a plakátokról rájuk nevető arc nem is egy ember arca, hanem egy gonosz, mindenhol jelen lévő, mindent kontrolláló természetfeletti ördögi erő megtestesítése, hiszen az mindenhol ott van?

És ez az, amiért Orbán sorosozó kampánya és az azt látszólag támogató izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanyahu állásfoglalása megbocsáthatatlan. Mert amikor az állam egy országos méretű kampányban legitimálja az Ember dehumanizációját – legyen az öreg, fiatal, jó vagy rossz –, akkor az nem eredményezhet mást, mint a civilizációs álarc félrelebbenését, a leghitványabb emberi ösztönök felszínre jutását és az azt követő elállatiasodott önzést, kirekesztést, és szabad gyűlölethullámot.

És ez az, amiért olyan sokan vontak párhuzamot a náci propaganda és Orbán Viktor sorosozó plakátjai között. Bár a plakátok mehetnek a kukába, a gyerekek emlékezetéből nem lesz könnyű kitörölni azt a tudatot, hogy egy embert felsőbb sugallatra metaforikusan el kell taposni (ezt egy magánakció jóvoltából szó szerint is végre lehetett hajtani a villamos padlóján), mert az már nem is egy ember, hanem egy mindenhol jelen levő sátáni figura.

Egy nyílt társadalomban mindenkinek a magánügye, hogy szereti, utálja, szereti is meg utálja is Sorost, vagy bámilyen más módon értékeli személyét, filozófiáját és tevékenységét. Orbán plakátkampánya egy magánügyet kényszerített a gyerekek fejébe, egyetlen államilag támogatott, leeegyszerűsített válasszal.

–Szíves figyelmükbe ajánljuk Mandler Dávid, Kelet és Nyugat mezsgyéjén: Vámbéry Ármin és a Brit Birodalom címû könyvét.

Advertisements